A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Petőfi Sándor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Petőfi Sándor. Összes bejegyzés megjelenítése
Petőfi Sándor Az apostol (1823-1849)
A komikum megjelenési formái Petőfi Sándor(1823-49) költészetében
Komikum: a tragikummal ellentétes esztétikai minőség
3alapvető hangnem:
- Szatíra - komikum, humor kritikus
- Irónia - távolságtartás, nincs azonosulás+fölény
- Szarkazmus, gúny
- Kedélyesség (anekdotikus mesélő hangnem), humoros ábrázolás
Petőfi komikum: próza: Útilevelek(amiket látott)
epikában: Helység kalapácsa
Komikus líra: verscsoportok
- Humoros jellemképek,+epikus elem(rejtett történet)→jellemzést,jellemábrázolást segíti pl. Szeget szeggel, Orbán, Tintásüveg
- Helyzetdalok: nincs konkrét személy, hanem egy szituáció vagy gondolkodásmód bemutatása pl. Megy a juhász szamáron, Az én torkom álló malom
- népszerű versek, egyszerű versforma
- Alkalmi versek: ételköszöntő például: Disznótorban
- Önironikus értelmezések: saját életútjának visszatekintő értelmezése
Pl. Deákpályám; Nézek, nézek kifelé az ablakon
- Életképek humoros elemekkel: finom humor,kedélyesség; gyakran családi versek
Pl. Négyökrös szekér, István öcsémhez, Egy estém otthon
- Komikus leírás:az ábrázolt dolog humoros önmagában pl. Kutyakaparó(- kocsmában)
- Szatírikus vers: politikai mondanivalóval mindig
Pl. Pató Pál úr; Mit nem beszél az a német; Okatootáia
Humor eszközei:
- Ismétlés
- Késleltetés,lassítás
- Szóhasználat, szóhangulat
- Nyelvi/stilisztikai réteg (szó)használata
- Képi humor
- Ábrázolásban
- Embertípus (Pató Pál Úr)
- Önirónia
- Helység Kalapácsában is jól megfigyelhetőek ezek
- eposzparódia - stílus/műfajparódia(dagályos hasonlatok,jelzők,irónia, nyelvi játék)
- túlzás
- hétköznapi események dicsőítése, nincs hős
- jellemkomikum(minden szereplőnél kb.)
Petőfi Sándor Természetszemlélet, tájfestés
- Petőfi Sándor az Alföld költője
- Elsőként fedezi fel a magyar líra számára a magyar róna szépségeit
- Tájleírása pontos, hiteles és részletes. A tájábrázolásba belejátszik a személyes érzelem
- A puszta sík területet a haza, a hazaszeretet és a szabadság jelképévé emeli (szimbólum)
Az alföld
- Kétféle tájideál: Zordon hegyvidék – Az alföld, a szabadság szimbóluma
- Perspektívakezelés: A magasból, a látóteret fokozatosan szűkítve mutatja be az alföld tájait. (fellegek a földről tekint körbe)
- A leírásban nagy szerepe van a személyes érzelemnek
- Az alföld „lakóit” felsorakoztatva mutatja be a táj hangulatát
o Az alföld növényei: kalászos búza, nádasok, bús árvalányhaj, gyümölcsfák, nyárfaerdő, királydinnye, szamárkenyér
o Az alföld állatai: száz kövér gulya, ménesek, vadludak, visító vércse, tarka gyíkok
o Az alföld emberei: csikósok, betyárok
- Az alföld végtelenségének érzetét kelti a távoli templomtornyok és gyümölcsfák képével.
A puszta, télen
Szerkezete
I. szerkezeti egység
1. versszak
- A kezdősor nagy érzelmi nyomatékú felkiáltás.
- Szójátékra épül, a puszta szó főnévi és melléknévi jelentésére
- Az évszakokat emberi tulajdonságokkal ruházza fel
2. versszak
- Negatív tájfestés (hasonlóan Berzsenyi: A közelítő tél c. verséhez)
o Különféle tagadások (nincs, nem, sem)
o A hangtalanságot kifejező ige („elnémultanak”) - a mozgás és az élet hiányára utalnak.
3. versszak
- Nap-hasonlat
o „Alant röpül a nap, mint a fáradt madár.” távlati (perspektivikus) hatás
o megszemélyesítés: a nap öregemberként jelenik meg
II. szerkezeti egység
4. versszak
- A lakatlan csőszkunyhó, a csőszház a téli világ része
- Az élet apró jeleit csak a tanyák jelzik: „a jószág benn szénáz”
5. versszak
- „Leveles dohányát a béres leveszi / A gerendáról”
o A lelassult élet leírása
6. versszak
- A hallgatag csárdák bemutatása jellemző motívum Petőfi tájverseinek (Az alföld, A csárda romjai, Kutyakaparók)
- Kitágul a tájkép. Az utat látjuk átvált a következő szerkezeti egységbe.
III. szerkezeti egység
7. versszak
- A költői képzelet romantikus szárnyalása: a téli viharok rajza.
- Az igei állítmányok mozgalmasságot, elevenséget érzékeltetnek. (kavarog, nyargal, szikrázik, szemközt jő)
8. versszak
- Az előző versszak ellentéte: A fáradt, sejtelmes képek a téli alkonyt jelenítik meg.
- Lelassul az ütem: az első két sor végi rímmel (Elülnek, települnek”)
- A betyár alakjának megjelenítése (háta mögött farkas, feje fölött holló) a félelemérzetet erősíti
9. versszak
- Egyetlen nagy költői kép: a lebukó nap látványához az országból elűzött király képzetét társítja
- Petőfi több versében is a nap ,mint képszimbólum összefonódik a vér, a halálos áldozat költői megérzésével
Minden versszak egy-egy mondat, minden versszak egységes, önálló képet alkot. Minden versszak 6 soros. A két első és két utolsó 12, a középső két sor 6 szótagú.
Petőfi Sándor Az apostol (1848)
Műfaj: elbeszélő költemény
Stílus: romantikus
Szerkezet: Az időkezelés szervezi
Első rész (1 – 4. ének) : Jelen
Második rész (5 – 14. ének) : Múlt (kronologikus időkezelés)
Harmadik rész (15 – 19. ének) : Jelen
Negyedik rész (20. ének) : Jövő
Cselekmény:
Első rész (jelen): Kis szobában a család (férj, feleség, két gyerek). Egyik gyerek éhes, nem bír aludni, Szilveszter az asztalnál gondolkodik. Isten jelenik meg, Sz. felfedi előtte gondolatait: Minden földi bűn oka a szolgaság, ő pedig harcolni fog ez ellen.
Második rész (múlt): Egy asszony ismeretlen okból meg akar válni újszülöttjétől, egy bérkocsiba helyezi. A kocsis egy kocsma aljába teszi. Kifele jövet egy részeg felbukik benne, haza viszi, hogy a szomszédasszonnyal tolvajt neveljen belőle. Szilveszter napján született, ezért ezt a nevet kapja.
Négy éves korában az öreg tolvajt felakasztják, keresztanyja elzavarja Szilvesztert. Egy vén koldusasszony szállást ad neki a kutyája mellett, cserébe helyette koldulnia kell.
Hétéves koráig él itt. Egy úrnak nem tudott hazudni, aki elvitte magához, akinek a gyermekét kellett szolgálnia. Rosszul bántak vele, de sokat tanult a fiú órái alatt. Tizenhat éves korában elhagyta a házat. Az úrfi gyermekének tanára egy évi jövedelmét adta neki.
Kiérve a sosem látott természetbe rádöbben Isten hatalmasságára.
A kapott pénzből folytatja a tanulást, úgy érzi egyetlen célja a szabadságért való küzdelem lehet.
Az iskola után egy kis faluba érve jegyzőnek áll, ahol beszélni kezd a szegényekhez, akik megszerették, ám a kastélyok és templomok lakói nem tűrték a ténykedését. Egyedül egy kastélyban élő kisasszony barátkozott össze vele, akinek elmesélte élettörténetét.
Egy pap Sz. ellen fordítja a tömegeket, akik elüldözik őt. Visszautazik a fővárosba és kibérel egy padlásszobát. A kisasszonytól előzőleg egy gyűrűt kapott, és miután elüldözték, követte, és együtt maradnak.
Szilveszterben még él a tenni akarás, könyvet ír az elnyomók ellen, de a cenzúra nem engedte kiadni. Másolásból élt.
Harmadik rész (jelen): Vissza a jelenbe. Másnap a csecsemő holtan ébred. Sz. hatalmas keserűséggel rászánja magát, hogy eladja a feleségétől kapott gyűrűt, hogy eltemethesse fiát.
Küzd életcéljáért: egy titkos nyomdában kinyomtatja művét, mely el is terjed, ám elkapják és bebörtönzik, elbúcsúzni se hagynak neki időt.
Rabsága ideje alatt megjelenik neki felesége szelleme, aki tudtára adja, hogy már meghalt.
Tíz év után veréb száll az idősödő Sz. ablakára, aztán egy őr szabadon engedi.
Felkeresi régi otthonát, ahol tudatják vele felesége halálát, de nem leli a sírját. Merényletre készül a király ellen. Mikor felvonul a város utcáin, rálő, de nem talál, elfogják és kivégzik.
Negyedik rész (jövő): Az új generációk lerázzák magukról a rabláncot, tisztelettel néznek fel a régmúlt apostolára.
Életrajzi párhuzamok a költő és az apostol között:
– Szilveszter vándorlásai emlékeztetnek Petőfi országjárására, nyugtalan ifjú korára
– A kastély kisasszonya Szendrey Júliát idézi
– A feleség magasabb származású (a földesúr leánya)
– Az ifjú családapa másolásból él a szűkös lakásban
– Szabadszállási kudarca (képviselővé választás) hasonlít Szilveszter népben való csalódására
– Legfőképp a főhős és a költő jelleme rokonítható: lángoló rajongása, az eszmék bűvölete, szenvedély, indulat
Szilveszter Istenhez való viszonya:
– 2. ének: „Oh ég, isten! mivégre alkottál?” Nem érti az isten miért adott neki életet és családot ha nem képes gondjukat viselni, ám nem vitatja akaratát.
– 3. ének: Leborul isten előtt és felfedi gondolatait. Minden bűnök szülője a rabszolgaság, életét az ez ellen való küzdelemnek szenteli, még ha végső jutalma el is marad érte.
– 10. ének: Mikor elhagyja az öregúr házát és kiér a természetbe, elcsodálkozik Isten hatalmasságán.
– 17. ének: Szilveszter kesereg, amiért az Isten nem adta meg neki az utolsó lehetőséget, hogy szeretteivel találkozhasson. Zsarnoknak nevezi, átkozza és megtagadja. Követeli, hogy vegye vissza az „alamizsna-életet”.
A szőlőszem-parabola értelmezése:
– Szilveszter filozófiáját a szőlőszem-hasonlaton keresztül érthetjük meg.
– A földet egy parányi szőlőszemhez hasonlítja, ami viszont annál több milliószor nagyobb.
– Ha egy kis szőlőszem megéréséhez egy évre van szükség, a Földnek évezredek vagy évmilliók kellenek.
– Viszont a Földnek nem a nap sugarára van szüksége, hanem a nagy lelkekre.
– Szilveszter egy ilyen „sugárnak” tartja magát, aki vezeti a népet a helyes út felé.
– Ilyen emberek csak ritkán születnek. „Hogyan kívánhatnánk tehát, hogy A föld hamar megérjék?...”
Petőfi Sándor(1823 – 1849) [irodalom]
Petőfi Sándor(1823 – 1849)
Életrajzi adatok
- született 1823. január 1. Kiskőrös, apja Petrovics István mészáros, anyja Hrúz Mária cseléd
- 1824 Kiskunfélegyházára költöznek, Petőfi itt tanul meg magyarul, itt nő fel
- sok iskola – fontos helyszínek: Pest, Aszód (első vers), Selmecbánya (önképzőkör)
- 1839 történelemből megbukik, apja „leveszi róla a kezét”
- a Nemzeti Színháznál dolgozik, majd Ostffyasszonyfán él egyik rokonánál
- Sopronban katonának áll, Grazba, majd Zágrábba kerül, majd vért hány
- 1841 elbocsátják a katonaságból, vándorszínész, Pápán tanul, megismerkedik Jókaival
- Megjelenik A borozó 1842 május 22-én az Athenaeumban (Bajza lapja)
- 1843 elején színész, majd Országgyűlési tudósításokat másol, a Külföldi regénytárnak fordít
- naponta jár a Pilvaxba, megismeri a fővárosi értelmiségi ifjúságot
- ősszel ismét színész, télen Debrecenben betegen összeírja legjobb verseit (kb. 80-at)
- 1844. februárban Pestre megy
- Vörösmarty ajánlására a Nemzeti Kör kiadja verseit – siker, népszerűség
- Vahot Imre segédszerkesztője a Pesti Divatlapnál
- megjelenik A helység kalapácsa és első kötete; belefog a János Vitézbe
- 1845 megismerkedik Csapó Etelkével, aki hamarosan meghal – Cipruslombok Etelke Sírjáról
- kilép a Divatlapból, sikeres felvidéki körút – Úti jegyzetek
- sikertelen szerelem: Mednyánszky Berta (Gödöllő) – A szerelem gyöngyei
- Szalkszentmárton – Felhők ciklus, Tigris és hiéna c. dráma és A hóhér kötele c. regény
- 1846 tavasza: fordulópont, politikai tájékozódás, derűs életszemlélet
- Tízek Társasága – a lapkiadók zsarnoksága ellen (sikertelen)
- szatmári útján megismerkedik Szendrey Júliával (erdődi jószágigazgató lánya)
- 1847 összeházasodnak
- barát: Arany János (Levél…), Szalontára utazik, majd vissza Pestre
- újabb felvidéki körút – Úti levelek
- 1848. március 15-ének egyik vezetője, ám az eredményeket keveselli
- királyellenes, támadó versek – menekülni kényszerül
- Erdődre mennek Szendreyékhez, majd Debrecenbe; itt születik meg Zoltán
- 1849 jelentkezik Bemnél, Bem kedveli, több futárszolgálat Debrecenbe
- összetűzés a hadügyminiszterrel, lemond tiszti rangjáról, családját Aranyéknál helyezi el
- Bem visszaadja rangját, futárszolgálatok, nézeteltérés Klapka Györggyel, kilépés
- szülei meghalnak, családját Pestre viszi, majd Mezőberénybe (Orlay) – anyagi gondok
- megírja Zoltán életrajzát, utolsó vers: Szörnyű idő; Oroszok előrenyomulnak
- Petőfi Segesvárnál ismét harcol, július 31-én Petőfi örökre eltűnik
Korai költészete
Az első kötet
- népies költészet, legfőbb esztétikai elv az egyszerűség
- népiesség művészi elv és társadalmi-politikai program
- köznyelvet emeli irodalmi nyelvvé, ezért sok kritika éri
- műfaji sokszínűség
- dal (egynemű érzelem): bordal (A borozó), szerelmi dal, népdal-imitáció (A virágnak…), helyzetdal v. szerepvers (Befordúltam…), zsánerkép v. életkép (Szeget szeggel)
- elégia (Elégia egy várrom fölött)
- anekdota – később (Csokonai), episztola (István öcsémhez)
- tematikus sokszínűség
- jellegzetesen mindennapi élethelyzetek (család, borozás) lírai ábrázolása
- szerelem, filozofikus elmélkedések, vándorlás, tájleírás
A borozó
Megy a juhász szamáron
- jellegzetes népi életkép, összetett portré a juhászról
- forma és tartalom ellentéte
- könnyed, mindenki számára érthető, egyszerű fogalmazás, sokféle hangnem
- juhász: köznapi ember, elveszíti a „babáját”, de fájdalmát nem önti szavakba
- primitív megnyilvánulás: ráver a szamár fejére – levezetésképpen
- Petőfi már-már lenézi a juhászt
- az aszimmetrikus versforma a megbillent egyensúlyra utalhat
Nagyobb lélegzetű művek
A helység kalapácsa (1844)
- keletkezés: Petőfit gyakran érték támadások a Honderű c. laptól, ez a válasz
- műfaj: eposzparódia – elődje Csokonai Dorottyája
- humor forrása: eposzi jellegzetességek felesleges, illetve eltúlzott alkalmazása
- téma és műfaj ellentéte, az eposz formáját saját személyiségéhez igazítja
- in medias res indulás, ám éppen befejeződik valami
- kompozíciós elemek: invokáció, expozíció, propozíció, enumeráció, állandó jelzők, epizódok, stb.
- lezárás „deus ex machinával”
- forma: széttördelt, szabálytalan, hexameter-jellegű időmértékes verselés
János vitéz (1844)
- Kosztolányi szerint „a magyar Odüsszeia”
- műfaj: elbeszélő költemény, népi eposz v. paraszteposz
- Petőfi a János Vitézzel eszményképet teremt a nép számára
- népiesség révén felelevenedik a nemzeti múlt
- ősi minták: magányos hős (úttörő), próbatételek, aprólékos jellemrajz
- romantikus elemek
- jellemkontrasztok, jó és rossz kontrasztja
- eszményi szerelem, amely egy másik világban valósul meg
- meglepő fordulatok, meseelemek, fantasztikum
- Petőfi utat mutat a népnek: bárkiből lehet János vitéz
- János vitéz nem létező embereszmény – magányos hős, úttörő szerep
- az addigi romantika összegzése és meghaladása
Felhők (1846)
- a válság ciklusa, keserű kiábrándultság, mély világfájdalom
- Petőfit sok támadás éri (Honderű), ezt tetézi a reménytelen szerelem
- önmagával való művészi elégedetlenség
- 66 epigramma („költeménykék”), nincs szoros összefüggés köztük, bár hangulatuk hasonló
- három fő vonulat
- egész emberiséget érintő kérdések, pl. mulandóság
- saját sorsán való nyavalygás (életrajzi elemek)
- egyéb, a költő lelkiállapotára utaló megnyilatkozások
- romantika: forma Heinétől, allegorikusság, töredezettség
- jellemző a byroni spleen életérzés
- néhány példa
- Elvándorol a madár: romantikus világfájdalom
- mulandóság ellentétben áll a természet ciklikusságával
- Emlékezet: befejezetlenség, töredezettség; társtalan magány
- Mögöttem a múlt: kis életfilozófia
- az idősíkokat (múlt, jövő) színekkel azonosítja
- a végén a két sík a jelenben egyesül
- Fejemben éj van: látomásos vers, Hoffmann-szerű; lélek megosztottsága
- A férj hazajő betegen: nem annyira lírai, mint a többi; csalódás a női nemben
A szabadságharc költője
Szabadság, szerelem! (1847)
- Petőfi megjelöli költészetének két legfontosabb témakörét
- 1846-tól Petőfi költészetében felerősödik a politikai líra
- értékrendet ad: élet < szerelem < szabadság
- az általános boldogság eléréséhez az eszköz a szabadság
- négysoros epigramma, a sűrítés kiváló példája
Sors, nyiss nekem tért… (1846)
- profetikus, extrovertált (kinyilatkoztató) költő, az emberiségért kíván dolgozni
- himnikus forma
- első és utolsó versszakban a sorsot, mint istent szólítja meg
- invokáció + tettvágy
- a konkrét forradalmi helyzetet egyetemes szintre emeli
- személyesített óda: ősi versforma – saját küldetés
- belső személyiségrajz: saját kiválasztottságát (predesztináltság) hangsúlyozza
- utolsó versszakban megszelídült kérés: mártírhalál (kereszt – Jézus)
Egy gondolat bánt engemet… (1846)
- forradalmi látomásvers és programvers: politikai célja van
- zaklatott menetű rapszódia
- egyetlen mondatba sűrített hatalmas fokozás
- a „szabadság, szerelem” értékrendből a szabadságot emeli ki
- elutasítja a lassú, értéktelen halált (virág és gyertya metafora)
- alternatívát kínál fel önmagának (fa és kőszirt metafora)
- gyors, de passzív halál sem jó megoldás
- három pont és gondolatjel
- töprengés, majd megjelenik a cselekvő halál gondolata
- feltételes tagmondatokban fogalmazza meg vízióját: a szabadságharcot
- vizuális és akusztikus elemekkel erősíti a hatást
- a „világszabadság” egy sort tölt ki – a vers csúcspontja
- a végén lecsendesül, lelassul: végső látomás az ünnepélyes temetés
- hatásos befejezés: szent világszabadság, visszacsatolás a csúcsponthoz
A kutyák dala, A farkasok dala (1847)
kutyák: talpnyalók, farkasok: lázadók
- két vers azonos módon indul, de máshogy folytatódik
- Petőfi szemben áll a szervilizmussal (szolgaság)
A XIX. század költői (1847)
- ódai téma: költői hitvallás + politikai program
- a költőnek a versíráson túlmutató feladata, hivatása van
- a felütésben Petőfi tiltással figyelmezteti a költőket a feladat rendkívüliségére
- toposz: lant a költészet jelképe; később fennköltebb képeket keres
- bibliai képsor: a költőket a Mózes népét vezető lángoszloppal azonosítja
- elátkozza a hazug, demagóg költőket, politikusokat
- fokozás és anafora segítségével vázolja az elérendő célt (5. versszak)
- jelzi, hogy a munkának már csak egy következő nemzedék látja hasznát
- az utolsó versszakban az addigi kemény szavak helyett lágy, finom kifejezések
- szelíd, lágy csók; virágkötél, selyempárna
- új szentháromság: „bőség”, „jog”, „szellem”
- biblikus motívumok a vallás magasságába emelik az ars poeticát
- átgondolt, kidolgozott retorika; érvelő, meggyőző forma
Nemzeti dal (1848)
- Petőfi a március 19-ei reformvacsorára szánja, közben megérkezik a bécsi forradalom híre
- műfaj: dal; cselekvés értékű, népnek szánt felhívás
- közösségi ének, mint a Marseilles
- ódai hangnem
- verszene megkönnyíti az átélést
- refrénben szónoki kérdés, de válaszol is rá – fokozás
- kompozíció
- erős felütés, tézissel indul, ezt támasztja alá később
- érvrendszerrel a klasszikus reformkori ódákat idézi
- múltbeli érv: tespedtség, belenyugvás – nem méltó a dicső ősökhöz
- legelemibb ösztönökre építő retorika: „sehonnai bitang ember”, „kard”, „lánc”
- lezárás a XIX. század költőire emlékeztet
- Petőfi szerint gyorsan kell cselekedni – ellenzi Széchenyi „fontolva haladását”
Az apostol (1848)
Általános jellemző vonások
- összefoglaló mű, a forradalmi költészet csúcsa, modern elemekkel
- sok meditatív rész, legjellegzetesebb a szőlőszem-metafora
- tematikus cím: népvezéri szerep jelképe + bibliai tartalom
- források:
- Dickens: Twist Olivér, Koldus és királyfi, Eugene Seux (fr. költő), Eötvös: A falu jegyzője
- életrajzi háttér: a szabadszállási képviselőválasztáson alulmaradt
- lelkiállapota a Felhőkre emlékeztet
- szilveszteri születésnap, szerelem (a lány szüleit megtagadva követi)
- romantikus elbeszélő költemény, ám lírai elemek uralkodnak benne
- az epikus szál másodlagos, Dr. Mohácsy szerint elnagyolt
- az elbeszélő részt vesz a cselekvésben
- forma: jambikus lejtésű, rímtelen, szabad szótagszámú sorok
- kivétel az anya dala a 15. szakaszban (rövidebb sorok, szabályosabb)
A főhős
- Szilveszter egyoldalúan ábrázolt, szilárd jellemű hős, emberideál
- teljes mértékben azonosul eszméivel, csak az emberiségnek él
- gyermekkorában sokat szenved
- a szerelem gondolkodóba ejti (magára, családjára is gondolnia kell)
- szőlőszem-hasonlat: nem akar egy személyben megváltó lenni
- ő csak egy kis láncszem a szabaddá válás folyamatában
- új ideál az addigi „lángoszlop” helyett
- többször csalódik a népben, ám mindig talál vigasztalást
Cselekmény
- Szilvesztert hányatott fiatalkorát követően egy falu meghívja jegyzőnek
- itt terjeszti eszméit, ám a helyi arisztokrácia (pap, földesúr) eltávolítja
- ezután a városba kerül, és itt már tudatosan lépi túl a törvény adta lehetőségeit
- földesúrnál még azzal védekezett, hogy ha valami rosszat tett, majd a törvény ítél fölötte
- itt miután a cenzúra nem engedi kiadni művét, titkosan nyomtatja ki
- a népet ismét sikerül ellene hangolni, a nyílt utcán elfogják és bebörtönzik
- tíz év múlva szabadul, első kérdése, hogy szabad-e már a haza – a válasz: nem
- családját elveszítette, életéből már nincs sok hátra, mindent egy lapra tesz fel
- megkísérli lelőni a királyt, de kudarcot vall
- elfogják, megrugdossák, majd kivégzik
- ismét visszatér a megváltó-motívum; szenvedései Krisztuséihoz hasonlók
- lezárás a szokásos vigasz: majd az utókor értékelni fogja a munkásságát
- Petőfi a szokásos költő-vigaszt itt még inkább elhitelteleníti
Júlia
Reszket a bokor, mert… (1846)
- Petőfi eredetileg búcsúversnek szánja, de Júlia nem így fogja fel
- nem kétségbeesett, inkább belenyugvó lelkiállapot
- természeti képekhez kapcsolt érzelmek
- utolsó versszakban szokásos évszakmetaforika
- népies hangnem
Beszél a fákkal a bús őszi szél… (1847)
- szerelmes vers, de nem a szerelem a tárgya
- Júlia jelen van, de alszik
- indítás hangulatmegkötő természeti helyzetképpel – nyugalom
- 2-5. strófában egyre hevesebb indulatok törnek felszínre
- Petőfi a szabadságharcok történetét olvasva filozofál
- a refrén minden strófa végén nyugvópontra hozza a verset, csendre inti a költőt
Szeptember végén (1847)
- műfaj: elégia
- indítás közvetlen tájszemlélettel: völgy és bérci tető, tél és nyár ellentéte
- Petőfi ugyanezt az ellentétet fedezi fel saját magában
- fenyegető elmúlás látványa személyes élménnyé mélyül
- szentimentális, jelenetező stílus – Petőfi „eljátszik” a fiatal özvegy képével
Minek nevezzelek? (1848)
- zaklatott menetű rapszódia
- érzelmi hullámzás a formában is tükröződik
- cím a kifejezés nehézségeit intonálja
- a költő érzelmeit nem tudja szavakba önteni
- a cím refrénként ismétlődik, ezzel is végződik a vers
- első négy strófában kibontott metafora: szem sugara - szerelem patakja
- ötödik strófától kezdve új kísérlet a megnevezésre
- halmozás, fokozás - a költő nem elégedett az addig elhangzottakkal
- a nyelv szegényes eszköz Júlia szépségének kifejezésére
Írta: Somogyi Tamás
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)
